Ars Poetica

Aki még nem dolgozott bányában, nem tudja milyen képet festeni. évekig tartó ugrás a halál közepébe,
még ha nem élünk is mellé, nem biztos, hogy tízest halunk.
Festés közben viszonyom van magammal, felelősségteljes, mutáns festék magömlés: legfeljebb ha pazar szavak pacája a vásznon.
Nem is értem az emberiséget, a nap huszonnégy órájában, baba korától kezdve, miért nem könyöktől, szügyig, festékben ázva, képek festésével forgatja a világot. Fel.
A művészet megrendelés nélküli, "huszonnégy órás szolgálat", rendszeres kényszerhisztéria, szabadságletargia,
tengerszinttől számított, tíz körömmel kikapart lebegelgetés.
Szívdobbanásaim közti űrt ecsetvonások festészetével zsúfolom, időnként túszul ejtve pár púpos színt- egy festmény a túlvilágra megy, vélt igazságomért cserébe,
hogy ne engedhessem ingyen el, ittlétem...